Ez a címünk, ennek a blogcikknek h2
2001 decemberében non-food igazgatóként egy akcióváltós éjszaka után kora hajnalban álltam az áruházban az éppen frissen feltöltött fősor polcai előtt. Pár perc volt nyitásig. Fáradtan, lesokkolva, idegesen, mert a töltésnél hibáztunk. Már délelőtt a szőnyeg szélén álltam – jogosan -, és ekkor döntöttem el, hogy így nem szeretnék multinál dolgozni. Nem azért, mert leszidtak vagy számon kértek. kkor elvárt “rendőri” szigorban. Pár héten belül felmondtam. De még nem tudtam, hogy mi is lesz a hivatásom. Egy magyar kkv-nál, egy nagy autókereskedésnél kezdtem dolgozni értékesítési vezető, majd marketingvezetői pozícióban.
3 évvel később egy késő őszi napon idegesen hívtam az autószalont, ahol dolgoztam. Útban hazafelé, teljes mértékben az én hibámból beleszaladtam egy autóba. Céges kocsi volt nálam, az ütközésben nem sérült meg senki, de az autó nem mozdult. Akkor már 23 napja dolgoztam egyfolytában. A 3. nyílt hétvégénken voltunk túl, teljesen kimerültem, lemerültem. Akkor döntöttem el végleg, hogy nem így szeretnék dolgozni. És nem azért, mert sok volt a munka, hanem mert fontosabb számomra, hogy teljes életet élhessek, munkával, barátokkal, családdal.
Ez a címünk, ennek a blogcikknek H3
2001 decemberében non-food igazgatóként egy akcióváltós éjszaka után kora hajnalban álltam az áruházban az éppen frissen feltöltött fősor polcai előtt. Pár perc volt nyitásig. Fáradtan, lesokkolva, idegesen, mert a töltésnél hibáztunk. Már délelőtt a szőnyeg szélén álltam – jogosan -, és ekkor döntöttem el, hogy így nem szeretnék multinál dolgozni. Nem azért, mert leszidtak vagy számon kértek. Hanem mert legbelül éreztem, hogy ezzel a típusú vezetői léttel nem tudok azonosulni és hasznos munkát végezni. Sokkal jobb voltam a támogatásban, motiválásban,
